Őszi hangulat a Dúdoldában - Őszi versek, mondókák

 ŐSZI DAL - Csukás István versének megzenésítése 

Összegyűjtöttem azokat a verseket, mondókákat, melyek közel állnak a szívemhez, különösen az őszi időszakban.

 A Dúdoldák alatt a legtöbbel találkoztok majd az elkövetkező 1-2 hónapban!

Szabó Lőrinc: A szél meg a nap

Licskes-lucskos szürke bácsi
(Hujj, hujj, én a Szél vagyok!)
kék udvarban seprűjével
megkergette a Napot.
Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!
Nap mondta: Bújj, bújj, bújj!
Szél kergette,
utolérte,
jól megverte a Napot;
megkergette,
utolérte,
összetörte,
kék udvarból kiseperte,
kendőjébe bekötötte,
mondjátok meg: hova tette?
Zsebbe tette a Napot.
Zsebre tette? Zsebre ő!
Azért van most rossz idő

 

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a dióhéjban?
Nem lakhat ott bárki,
Csak Dióbél bácsi.
Ha rácsapsz a dióhéjra
Kinyílik a csontkapuja
És cammogva előmászik
Vén Dióbél bácsi-
Csak a szádat
Tátsd ki!

Zelk Zoltán: Nem úgy van az, te rigó!

Azt fütyüli a rigó:

"Fiú, fiú millió,

csak fiúnak lenni jó,

fiúnak jut a dió!"

Nem úgy van az, te rigó,

fütyülj más nótát is:

Ha a fiú millió,

millió a lány is!

Ha nagyra nő a fiú,

eléri az ágat,

mind leveri a diót,

elviszi a lánynak!

Csukás István: Dalocska

Csengő szól: gingalló,
röppenj már pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
Züm-züm-züm, zúg a szél,
táncol a falevél,
züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.

 

Sarkady Sándor: Gesztenyecsalogató

Héj, héj, héj,
Szúrós tüskehéj,
Vadgesztenyehéj;
Tarka boci lakik benne
-Ess ide a tenyerembe!
Héj, héj, héj,
Nyílj ki tüskehéj!

Mentovics Éva: GESZTENYE-MONDÓKA 
Rezzen a szélben
a gesztenye ága,
rozsdabarna ingét
morcosan cibálja.

Ha potyog a termés,
vigyázz kicsit jobban,
ha nem ugrasz félre,
kobakodon koppan!

Sarkadi Sándor: Ősz

Lomb lehullott,

Mák kipergett -

Őszi ágat

Szél diderget,

Hidegebb már

A sugár is;

Elment a

Fecskemadár is -

Máris, máris...?

Odavan a nyár is...

 

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja

 

Domb tetején

Domb tetején
ágas- bogas diófa,
Rászállott a
kerek erdő rigója.

Azt dalolja,
azt fütyüli a rigó,
Ó, tilió,
későn érik a dió

 

Zsadalányi Lajos: Eső esik

Esik eső fűre, fára,
megázik a madár szárnya
csöpp lányaim szoknyácskája,
csiga apró meszes háza.
Esik eső csepereg,
három egér pityereg.

 

Lyukas dió

Lyukas dió, mogyoró,
a kis egér rágcsáló,
Nem menekülsz, cincogó,
Szürke cica a fogó!

 

Piros alma

Piros alma, piros alma,
beteszlek a kosaramba,
megeszlek én, meg én téged,
adjál nekem egészséget!

 

Hull a dér

Hull a dér, hull a dér,
daru, gólya útra kél.
Költöznek a melegre,
napsütéses vidékre.

 

Kelep, kelep

Kelep, kelep, gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.

 

Süni, süni, sünike

Süni, süni, sünike,
Sétálgat az erdőben.
Tüskés hátán falevél
Megvédi, ha jön a tél.

DIÓ

Volt ám nekem zöld kabátom,

Azt viseltem egész nyáron.

Nagyot nőttem pár hét alatt,

a zöld kabát széjjel szakadt.